Volt már úgy veletek, hogy valamiben töretlenül hittetek? Valamiben, amiről mindenki azt mondta ,,badarság", ,,nem éri meg", ,,ne kínozd magad"? De ti csak összeszorított foggal, belevájt körömmel fogtátok, amire vágytok?

Valamiért mégsem történik meg. Akármennyire vágysz rá, küzdesz érte, egyszerűen csak nem működik valami. 

Elvonultam. Összepakoltam és elutaztam. Annyit még megtettem mielőtt kiléptem a lakásom ajtaján, hogy kikapcsoltam a telefonom és az étkezőasztalomra tettem.

Igen Földlakók, telefon nélkül utaztam el. Végig akartam gondolni, messzebről akartam látni, mi történik velem.

Pár hónapja, mint egy tornádó csapott le rám a változás. A tornádó súlytotta aprócska kis terület valahol Szerelem és Barátság között helyezkedik el. Itt ritkán tartózkodunk, inkább csak áthaladunk rajta, mindkét irányba. Nekem lassan az otthonommá válik. Egy otthon, ahol nem érzem magam otthon.

- Maradjunk csak barátok.-hangzott a válasz nyitásomra fél évvel ezelőtt egy pohár bor mellett. A gyomrom összehúzódott, a szívem gyorsabban vert, a szemem könnybe lábadt és a boromba kortyoltam.

-Rendben. Meg tudom tartani ezt a határt, ha így döntöttél.- nyilatkoztam kissé hivatalosan, de őszintén.

Attól a pillanattól fogva feltétel nélkül szeretem, hogy először megláttam. Ez nem szerelem első látásra és nem is rajongás. Ez egy megmagyarázhatatlan, mások számára érthetetlen kapcsolódás, feltétel nélküli elfogadás és türelem. Egy ezer fokon izzó szexuális vonzódással, de ezt egyelőre ne firtassuk, így is elég nehéz egy helyben ülni.

Kicsivel több, mint egy éve ,,lakom" itt ezen az aprócska területen. Már egészen megszoktam. Kezdetben sokszor dühöngtem, sírtam, majd idővel megnyugodtam. Voltak jobb és rosszabb napok, közben pedig egy új ember született meg bennem.

Az esetek döntő többségében mindenkinek konkrét elképzelése van arról, hogy hogyan kellene viselkednie a másiknak. Általában ezeknek a viselkedéseknek az ideális időpontját is meg tudjuk -percre pontosan- határozni. Nem hiszem, hogy fel tudnék sorolni pár esetnél többet, amikor ezek az elvárások bejöttek volna.

De mi is történik akkor, ha nem azt kapjuk, amit (el)várunk?

Semmi gond, kigondoljuk az okát és onnantól azt fogjuk ,,fixként" kezelni. A lényeg, hogy legyen valami biztos pont a fejünkbe, amihez lehet igazodni, hisz a ,,tudatlanság" és a sok sok kérdőjel hihetelen feszültségeket teremt. Egy évet töltöttem el ebben az állapotban. Az agyam nagy része ezzel foglalkozott, így én egy helyben álltam, az idő pedig rohant...

Ennek a ,,software"-nek mennie kellett.....

Sokszor mi magunk se tudjuk mit miért csinálunk vagy éppen nem-csinálunk. Honnan tudnám akkor másban mi zajlik? Mindenki harcol a saját démonaival a saját csatájában és ezzel az ,,aprócska" ténnyel ideje volt szembesülnöm. 

Ezután már kicsit könnyebbé vált a létezés. Már nem fáradtam el olyan könnyen, már nem fejtegettem a ,,miért?"-eket. Megengedtem, hogy megérkezzen az életembe a ,,csak" és az ,,idővel megérted.

Így is lett...

Megosztanám veletek az eddig talált legszuperebb jelmez ötletet Halloweenra! Öltözzetek be halottak napjára a földre leérkező léleknek, a mexikói sugarskull mintájára készült arcfestésben.

Hajlamosak vagyunk egy fix kereten belül élni. Miből is áll a keret? Napi rutin, megszokott útvonalak, társas kapcsolatok, öltözködés, munkahely, megtanult viselkedési szabályok, társadalmi normák… és ezt folytathatnám oldalakon keresztül. Ez a keret biztonságot és állandó információt ad arról, ami minket körülvesz. Ugyanis mi emberek utáljuk, ha megváltozik valami.

Észre sem vettem, mennyire függök a telefonomtól, mennyire a napi mozdulataim része. Nyúlok érte, nyomkodom, üzeneteket váltok, böngészek, vagy egyszerűen csak fogom a kezemben. Egyik reggel siettem be az irodába, lent várt már az öcsém a kocsiban. A kedd amolyan testvér-dolgozós nap, együtt is vagyunk, de dolgozunk is, ezek a tesós napok. Hívott, hogy megérkezett. Telefonom a kezemben, kabát félig bekapcsolva, hogy könnyebben felöltözzek, becsúsztattam a kabát zsebébe a kicsikét. Mint minden nő, még indulás előtt vetettem egy utolsó pillantást a napi összeállításra és megdöbbenve konstatáltam, hogy a kabát és a farmerom színe ütik egymást. Gyorsan kibújtam a kabátból, felvettem a krémszínű ballonkabátom, egy baglyos sálat, felkaptam a kukát, amit kifelé menet kidobtam és rohantam is a kocsihoz. 

A lakás szépítgetése, dekorálása, évszakhoz igazítása a nők védjegye. Imádok minden olyan újítást, kreatív dekorálást, ami az otthonomat még bensőségesebbé teszi. Erre számomra az egyik legizgalmasabb időszak az ősz, hiszen ekkor a legkáprázatosabbak a levelek színei, még egész sokat süt a nap és a karácsony is közeleg.

Édesanyám, barátnőjével évekkel ezelőtt ellátogatott egy olasz főzőtanfolyamra. A kincsvadászat egyik ékköve a pestos spagetti. Fogadjátok szeretettel! 

A mai rohanó világban alig van időnk enni, nemhogy ezt még közösen is tegyük meg. Isteni szerencse, ha a munkahelyeden abban az egy órában le tudsz ülni a munkatársaiddal és a napi robot mellett úgy érezheted egy kis időre, ember vagy. Rohanunk, így az evés az esetek nagy részében elveszti a varázsát és két program közé beillesztendő feladattá válik.

Érdekes, hogy leesik egy kis eső és mindenki megbolondul. Kocsiba ül boldog boldogtalan, mindenki bebugyolàlja magát sálakkal, sapkákkal, kapucnikkal. Vadul törölnek az ablaktörlők, a ködön keresztül hasítanak a fényszórók sugarai, csillog az aszfalt, párásak az ablakok.

Ezzel a recepttel mindig hadi lábon álltam. Folyton azt hittem, a legjobb van meg, mígnem valahol ettem egy finomabbat. Mindaddig, amíg meg nem találtam a tökéletes verziót. 

Okozzatok vele örömet és arassatok vele babérokat! 

Egyre divatosabb ez a mondat, sokat is használjuk a mindennapokban, de valóban értjük mit jelent? Valószínű, hogy többen többfélét értünk ezalatt.

Vannak, akik úgy gondolják, mindent, ami velük történik elfogadnak és eltűrnek, mert véletlenül nem történik semmi, így hát nekik ezt dobta a gép. A félelem mellett ez is lehet az oka vajon, hogy valaki hagyja hogy megcsalják vagy megverjék? 

Vannak, akik mindent ennek a mondatnak szentelnek és életük minden pillanatát ezen szűrőn keresztül nézik, folymatosan próbálják megfejteni a pillanatok jelentését és minden döntésüket ennek tükrében hozzák meg.

Hol is lehet az egészséges határ?

Bizonyára mindenki ismeri azt az érzést, amikor valamire már anyira vágyik, olyan mélyen és olyan erősen, hogy  szinte már minden ideológia gyártás nélkül, egyszerűen csak megérdemli. És a fenének sem akar összejönni.

Mind vágyunk valamire. A nagy Ő-re, egy nagyobb lakásra, családi békére, kilóktól való megszabadulásra, egy kisbabára…..és ezt tudnám sorolni a végtelenségig.