A mai rohanó világban alig van időnk enni, nemhogy ezt még közösen is tegyük meg. Isteni szerencse, ha a munkahelyeden abban az egy órában le tudsz ülni a munkatársaiddal és a napi robot mellett úgy érezheted egy kis időre, ember vagy. Rohanunk, így az evés az esetek nagy részében elveszti a varázsát és két program közé beillesztendő feladattá válik.

Mi emberek szeretjük a rendszert, a szabályokat, sémákat. Komfortos benne mozogni. Ez persze elég sok limitációt is szab az életünknek, de valamiben segíthet is. A rengeteg elvégzendő feladathalmazba jó sémákat is be lehet illeszteni, ilyen például a ,,péntek este a barátoké” vagy a ,,vasárnapi ebéd”. 

Három évvel ezelőtt hirtelen elvesztettem szeretett nagypapámat. Utolsó éveiben rengeteg dolgom volt. Dübörögtek az egyetem utolsó évei, két városban laktam párhuzamosan és sajnos rengetegszer hoztam olyan döntést, ahol a vele való találkozást, közös időtöltést az elmaradt feladataim behozására cseréltem. El is végeztem a feladataim, kétségtelen. Egy évbe telt, mire tisztán fel tudtam idézni az utolsó személyes találkozó emlékeit. Valahol ezt sosem fogom megbocsátani magamnak. Ugyan már nagyon sok éve nem lakom otthon, de a hétvégén egy ebéd a családé, ha törik, ha szakad.

Szánjatok időt rendszeresen azokra, akiket szerettek, akik nélkül az életetek nem egész! A feladatok megvárnak, ettől nem kell tartanunk.

Változtatsd meg a vasárnapot!