Érdekes, hogy leesik egy kis eső és mindenki megbolondul. Kocsiba ül boldog boldogtalan, mindenki bebugyolàlja magát sálakkal, sapkákkal, kapucnikkal. Vadul törölnek az ablaktörlők, a ködön keresztül hasítanak a fényszórók sugarai, csillog az aszfalt, párásak az ablakok.

Délután kettőkor 1,5 órát ültem a dugóban, semmi baleset, még azt sem mondhatnám, hogy sok autó volt az úton. Egyszerűen csak esik az eső és káosz van.

Mindenki ingerült, lökdösik egymást az emberek a járdán és a moszkva téri kordonokkal határolt kis járatokban. Mindenki abban a pillanatban akarja kinyitni az ernyőt, amint leszáll a villamosról, lényegtelen, hogy közben negyvennyolcszor csap vele fejbe. A cél, hogy a tupírozott, belőtt frizura ne sérüljön. Én mar csak nevetek, sőt ernyőt se viszek magammal, hisz ebben a tömegben mindig egy ernyő alatt vagyok. Ha akarok, akkor se tudok bőrig ázni.

A buszok késnek, így ezresével nyomorgunk a buszmegállóban, mint hal a konzervben, természetesen mindenkinek nyitva az ernyője, biztos ami biztos.

Az eső a vízkörforgás része, ahogy mindenki megtanulta környezet órán általános iskolában. Alapvetően nem halálos jelenség, sőt vannak élőlények, akiknek állítólag még az életükhöz is szükséges. Ja hogy azok mi vagyunk?!.....

Ebben az őrülési jelenetben lehe,t egy pillanatra meg kellene állni. Megérezni milyen az, amikor az esőcsepp az arcunkat éri, csak figyelni kell melyik pillanatban hova érkezik. Beleszagoltál ma a levegőbe? Milyen csodás az eső illata. Megálltál ma egy levél mellet, aki összegyűjtött egy két cseppet? Néztél ma kisgyerekre, aki megörül, hogy lesz pocsolya, amibe beleugorhat? Gondolkodtál ma azon, milyen szép lehet fentről az a sok kinyitott ernyő?

Nyugalom emberek, ez csak eső! Régen ezért esőtáncot jártak, örüljünk neki!