Azt mondják, az egészséges gyász ideje egy év, hiszen ennyi idő alatt kerül sor egyszer mindenre a gyászolt személy nélkül. Talán ez így is van, de több mint luxus lenne elhinni, hogy ez magától megy. Mi megy ebben az életben valóban magától? Kívülről lehet úgy látszik, hogy a természet magától működik, de ehhez minden elemének saját magával maximálisan tisztában kell lenni. A saját feladatát töretlenül, önmagát soha cserben nem hagyva kell végeznie ahhoz, hogy mi a kert végében, a hintaágyban borozgatva azt lássuk, milyen szépen magától működik minden. Nincs idő a másik elem feladatát bírálni, a másik virág színét írigyelni, a fa terebélyességét sajnálni tőle, az nem segít a fejlődésben, az előrehaladásban. Régen sokkal többet tanultunk a környezetünktől, most már sokan úgy vélik, inkább uraljuk és akkor nem kell megérteni. Nem csodálkozom, ha néha felháborodik.
Amikor az élet megrág, kiköp és azt mondja ,,Te jössz!”
Egy szakítás története (1. rész)
Az első bejegyzés egy Piros cipős nő ,,új” és ,,régi” élete közötti hídról mesél…
,, … Legyen hát minden fekete fehér, olyan régi filmes beütésben remegjen a kép, lassuljon le a zene és kerüljünk egyre közelebb ahhoz a ponthoz, ahol elindult az életem. Még mielőtt frászt kaptok, hogy rögtön az első percben részletesen végigveszünk a születésem, hátradőlhettek, mert csak egy átlagos napra érkeztünk.
A nő Piros cipőben
Ki lehet a nő Piros cipőben?
Ezek mind mi vagyunk. Mi vagyunk a nők Piros cipőben. Próbálunk az életben előre haladni, fejlődni, karriert építeni, családot alapítani, barátként és barátnőként helyt állni, főzni, mosni, takarítani. Próbálunk nők lenni. Nőnek születtünk, de nővé válni nekünk kell.
Ez a születésben lévő Blog a nővé válásról, a női szerepekről és a messze földön híres, sokrétegű női lélek megéléséről szól.
Hogy ki vagyok én?
A nő Piros cipőben
